Amerikában élő lovasunk a válogatottba kerülésért dolgozik.
Néhány héttel ezelőtt interjút készítettünk Bakaity Vajkkal, Kínában élő lovasunkkal. Szándékunk az volt, hogy elindítsunk egy sorozatot, amelyben a világ különböző pontjain élő magyar lovasok mesélnek életükről, és a járvány miatt kialakult helyzetükről. Nyilván a járványtól függetlenül is érdekesek történeteik, de valahogy úgy tűnt, most több időnk van megállni, és felmérni lovasaink helyzetét a nagyvilágban. Megjegyzem, tanulni kell a helyzetből, és hasonló körképet készíteni kell majd a jövőben is, különösebb veszélyhelyzet nélkül is, hiszen egyáltalán nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, kik képviselik hazánkat külföldön, esetleg kik készülnek úgy bajnokságokra, hogy itthon nem, vagy alig tudunk róluk. A nemzetközi áttekintést Rajnai Attilával folytatjuk, és terveink szerint további beszámolókat fogunk közölni a következő hetek során újabb és újabb lovasokról, nem megfeledkezve a versenyek kényszerű leállása miatt egymással kevésbé érintkező hazai lovasokról sem.
Rajnai Attila idén tölti be 30. életévét. Pápán született, nem lovas családban. Hogy miként került kapcsolatba a lovakkal, végül hogy jutott Amerikába és miként telnek ott napjai, kiderül az alábbi, április közepén folytatott beszélgetésből.
Mikor és hogyan kezdődött lovas pályafutásod, és hogy kötöttél ki az Egyesült Államokban?
Gyermekkoromban édesanyám beíratott egy nyári lovas táborba. Sok más gyerekhez hasonlóan én is így ismerkedtem meg a lovakkal. Az első lovas edzőm 13-14 éves koromban Kovács István volt, majd Bőhm Szabolcs segítette fejleszteni a lovas tudásomat. Győrben, a Veres Péter Mezőgazdasági Középiskolába jártam, ahol osztálytársam volt, később közeli barátom lett Egervári Orsolya. Orsi révén ismerkedtem meg az édesapjával, Egervári Attilával, aki sokat segített a díjugratásban, és Szikszai Lajosnak is ő mutatott be. Szikszai Lajos volt az első military edzőm, és ismeretségünk idővel hosszú távú barátsággá fejlődött. Ő segített a versenyekre való felkészülésben. Kiemelkedő sikereink voltak: Ifjúsági Magyar Bajnokság 4. helyezés, Fiatal Lovas Magyar Bajnokság 3. helyezés. Mindkét eredményt a kiváló Ben Foxszal értem el.
Később Németországba kerültem Beeke Jankowskihoz, és ott töltöttem el másfél évet, majd Dohlében, Andreas Dibowski istállójában dolgoztam Nicolai Aldingernek. A németországi éveim alatt Sárközi Csaba is segítette a karrieremet. Itt szinte egyáltalán nem versenyeztem, csak tanultam és kerestem az utamat.
2012 év elején érkezett a Dibowski istállóhoz lovával együtt tréningezni egy fiatal lovas lány, Sara Mittleider, aki az az évi Fiatal Lovak Világbajnokságára készült. Sara az Egyesült Államokban élt, és meghívott egy látogatásra, hogy megtapasztaljam az ottani mindennapokat.
Azt gondolom, hogy jól sikerült ez a látogatás, mivel már hét éve osztjuk meg a mindennapjainkat. Néha Sarával, néha egyedül, de igyekszem sűrűn hazalátogatni.
Hol éltek? Milyen lovakkal foglalkoztok?
Idaho Államban élünk, Boise városhoz közel. A lovastusa szakágban dolgozunk. Istállónkban 25-30 ló van, a fiatal lovakkal és a nyugdíjazottakkal együtt. Rendszeresen járunk versenyekre. Tervezzük a lovak számának bővítését mind versenyzési, mind eladási célra. Nagy célunk volt, hogy az otthonunk teljesen a sajátunk legyen, amit az idei évben sikerült megvalósítani. Ez óriási előrelépés számunkra. Így van egy bázisunk, ahol, és ahonnét fejlődni tudunk. Kis létszámban tanítványokat is vállalunk, és hobbi szinten tenyésztéssel is foglalkozunk.
A jövőben szeretnénk a versenyzésre még nagyobb hangsúlyt fektetni. Szeretnék bejutni a magyar válogatottba. Sara már rajta van az amerikai tréning listán La Paz nevű lovával (La Paz egy magyar tenyésztésű sportló). Én pedig arra koncentrálok, hogy nekem is sikerüljön elérnem ezt Magyarország színeiben. Jelenleg három ló áll rendelkezésemre, amivel military versenyeken tudok indulni. Mindhárom ló nagyobb részben a saját tulajdonunk. Így annak nem áll fenn a veszélye, hogy akaratomon kívül eladják a lovakat alólam. Sarával azt tapasztaltuk, hogy nagyon nehéz olyan tulajdonost találni, aki hosszútávon egy-egy versenyzővel marad, és 100 %-ban támogat, feltételek nélkül. Így más megoldásokat keresünk, hogy legyen ló utánpótlás, de a tulajdonos nyomása ne legyen rajtunk. Így teljesen a feladatunkra tudunk koncentrálni.
Jelenlegi lovaim:
Maximus De La Tumbe: 8 éves, belga tenyésztésű herélt. Két éve került az istállónkba és a tavalyi évet végig versenyeztem vele 2 csillagon. Az idei cél vele a 3 csillag.
R.H.F Tango: Tango szintén egy magyar tenyésztésű sportló. Egy éve került vissza hozzánk. Előtte az egyik tanítványunk lovagolta. Vele a 2 csillag az idei cél.
Lord Limon: „Lenny” egy 6 éves holsteini herélt. Kb. 10 hónapja van nálunk. Tavaly voltam vele kisebb versenyeken, ahol jól teljesített. Az idei évben szeretnék vele több közös tapasztalatot szerezni.
Milyenek a versenyek az Egyesült Államokban?
Itt az USA-ban a versenyek nagyon magas színvonalúak. A versenyrendezők mindent megtesznek, hogy a versenyek biztonságosak legyenek a lovak és a lovasok számára. A negatívum, hogy nagyon drága is a versenyzés. Egy sima nemzeti kategória boxdíjjal nevezéssel együtt $400-$500 (130.000-160.000 Ft) között van. Az FEI kategóriák pedig $800-$1000 (250.000-320.000 Ft), vagy még több. Ezért legtöbbször a nemzeti kategóriákban versenyzünk, és csak a szükséges minősülések megszerzéséhez nevezünk az FEI versenyszámokba.
Miként élitek meg a jelenlegi, koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetet?
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat a koronavírus helyzettel kapcsolatban. A közeli rokonságban mindenki egészséges. A lovardába a tulajdonosok időpontra jönnek, mindenki mossa a kezét és törölget maga után. A versenyek itt is szünetelnek. Június végéig minden verseny lemondásra került. Lehetséges, hogy júniusban már ismét lesznek versenyek, de ahogy másutt, itt is nagy még ebben a bizonytalanság. Igyekszünk pozitívan kihasználni ezt az időszakot. Dolgozunk a lovakkal, próbálunk fejlődni, tanulni ebben az időszakban is.
Nagyon felborulnak a hosszabb távú terveitek, ha esetleg az egész idei szezon kimarad a járvány elhúzódása miatt?
Nem. Természetesen szeretnénk versenyezni, de ez teljesen a mi kontrolunkon kívül áll. Próbálunk minél jobban igazodni az új szituációhoz.
Amikor nincs olyan kényszerleállás, mint most a járvány miatt, akkor milyen gyakran jártok versenyekre? Kizárólag militaryban versenyeztek?
Egy rendes szezonban a lovaink éves szinten 10-12 military versenyen vesznek részt fejenként. Ebbe beletartoznak a felkészítő versenyek is. Amikor a téli hónapokban Kaliforniában vagyunk, akkor ott díjugratásban is szoktunk versenyezni. A nyári szezonba szinte csak military. Nagy távolságok vannak és ezért nehéz két szakágban is részt venni onnan, ahol mi lakunk.
Nagyon szimpatikus a magyar válogatottba kerülés iránti ambíciód. Ha ez összejön, akkor hogy képzeled el pl. egy Európa-bajnokságon való szereplést? Európába tudnál utazni azzal a lovaddal, amelyikkel minősültél? Vagy kizárólag olimpiai szereplésben gondolkozol, amikor a válogatottba kerülést említed?
Igen, mindenképpen Európába tudnák utazni azzal a lóval, amelyikkel minősültem. Természetesen a részleteket majd az adott helyzet szerint ki kell dolgozni, de szerintem ideális az lenne, hogy ha pár hónappal a verseny előtt Európába utaznánk, és ott egy-pár felkészítő versenyen részt tudnék venni.
Nem csak olimpiai szereplés érdekel. Nagyon nagy előrelépés lenne egy Európa-bajnokságon való szereplés, hiszen rengeteg elismert lovas van a mi sportágunkba, akik európai országokat képviselnek.
Szeretem a hosszú távú terveket magam előtt tartani, de szerintem a legfontosabb a mindennapi munka. Az az első feladatom, hogy mindig tanuljak és nyitott legyek lehetőségekre. Ha a mindennapi munka eredményes, akkor én hiszek abba, hogy tudunk eredményt elérni. Próbálok mindig változtatni, hogyha úgy érzem, valami nem működik.
Köszönöm szépen a beszélgetést, és sok sikert kívánok!
Készítette: Bázár György (2020. május 2.)
