Október közepén kapta a hivatalos felkérést, amit azóta a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) mexikói közgyűlésén az Elnökség (FEI Board) is jóváhagyott: Bázár György lesz a 2024-es párizsi Olimpia lovastusa versenyszámainak vezető stewardja.
Milyen állomásai vannak egy steward karrierjének, amelyek odáig vezetnek, hogy az Olimpián lehet chief steward?
Ez nagyon nehéz kérdés, mert olyan érzést kelt bennem, mintha arra kellene választ adnom, hogyan tud valaki olyan karriert felépíteni, ami az olimpiai munkához vezet, azaz mi kell ahhoz, hogy olimpián dolgozzon valaki stewardként. Erre sajnos nem tudok kész recepttel szolgálni. Esetemben számtalan véletlen vezetett oda, hogy kineveztek a párizsi olimpia lovastusa versenyének vezető stewardjává.
Azzal indult a dolog, hogy tizenegynéhány évesen elkezdtem rengeteg időt tölteni lovak között, ami eltartott bő 15 évig. Ez már eleve ellentétes volt azzal, aminek történni kellett volna: agrár érdekeltségű, de nem lovas családból érkezem, otthon egyáltalán nem okozott nagy örömöt az én lovak iránti rajongásom, amennyiben az a tanulás rovására ment.
Nagykanizsán, Dobri Lajos lovardájában töltöttem gyerekkorom minden szabadidejét, ott tanultam meg a lovak körüli munkát. A közel 100 ló körül és között rengeteg lehetőségem volt a tanulásra: megtanultam a kancák és csikóik körüli munkákat az istállóban, rengeteg időt töltöttem legelőn a ménessel, megtanultam lovagolni, később a csikók belovaglásában is részt vettem, segítettem a versenyre készülő lovasoknak, rendszeresen dolgoztam a kampányszerű körmöléseknél, patkolásoknál is, aztán rövidebb és hosszabb lovastúrákat vezettem a környéken, és valamelyest még fogatot hajtani is megtanultam. Igazi álomvilág volt egy lovakat imádó gyerek számára, és megtanultam rengeteg dolgot, aminek stewardként a mai napig hasznát veszem.
A Dobri család abban az időben kezdett el lovastusa versenyeket rendezni a nagykanizsai Csónakázó-tó mellett, amikor a lovardájukba kerültem (az 1990-es évek közepén). Gyerekként hatalmas élmény volt segíteni a versenyeken, aztán a 2000-es évek elejétől, amikor már nemzetközi versenyeket is rendeztek, az angol és német nyelvek ismerete miatt egyre jobban belefolytam a szervezésbe. Eleinte még a magyar technikai delegált, Mészáros Gyula hibalistáit írogattam a versenyeken, tőle tanultam meg, mennyi mindenre kell figyelnie a rendezőknek, ő olvastatta el velem a FEI lovastusa memorandumot.
2005 után már mindig külföldi TD-k, bírók, pályatervezők és stewardok érkeztek hozzánk, akiknek rendszerint én voltam a tolmácsuk, így rengeteget tanultam tőlük is. Onnantól én tartottam a kapcsolatot a hazai és a nemzetközi szövetséggel, a külföldi hivatalos személyekkel, illetve vezettem a versenyirodát.
Két éven keresztül nemzetközi díjugratóversenyt is rendeztünk Nagykanizsán, illetve rendszeresen segítettem az őszi kaposvári díjlovas világkupákon és a tavaszi Mesterek Tornája versenyeken is. A kanizsai versenyeken szerzett tapasztalataimra építve segédkeztem a kaposvári nemzetközi lovastusaversenyek elindításában, később pedig az alagi military szervezésében. Olyan kiemelten sikeres nemzetközi versenyeket rendeztünk, mint a 2009-es nagykanizsai Ländliche Európa-bajnokság, a 2017-es kaposvári FEI Póni Európa-bajnokság, vagy a 2019-es alagi 4*-os olimpiai minősítő verseny. A lovak és lovak körüli munkák ismerete, az idegennyelv-tudás, a versenyszervezési,-rendezési tapasztalatok mind fontos szerepet játszottak abban, hogy később sikeresen tudtam belevágni a stewardkodásba.
Nagyon tetszett, amit a hozzánk külföldről érkező stewardok csináltak, ahogy segítették a versenyrendezést. Szerettem volna más helyszíneken én is hasonló segítője lenni a rendezőknek, bíróknak, lovasoknak. Lovastusa szakágban már 2008-ban jelentkeztem volna stewardnak, azonban épp akkor kezdődött a FEI képzések átszervezése, így hosszú időre elszállt bármilyen jelentkezés lehetősége.
Stróbl Dorottya javaslatára 2010-ben részt vettem az új képzési rendszer szerint tartott első FEI díjugrató steward képzésen, amint Maria Hernek tartott Londonban, az Olympia Hallban, egy számomra elképesztő, mondhatni mesébe illő környezetben rendezett versenyen. Mariával később számos versenyen dolgoztunk együtt, legutóbb a tokiói olimpián, ahol ő overall chief steward volt, tehát a három szakágat összefogó vezető steward, én pedig a lovastusa szakág vezető stewardjának helyettese voltam. Egyébként Maria lesz Párizsban a díjugratás vezető stewardja, elképesztő megtiszteltetés vele és hozzá hasonló stewardokkal dolgozni.
2011-ben rendezték az első képzést díjlovaglásban és fogathajtásban, amelyeken szintén részt vettem, aztán kiírták az első lovastusa képzést is, úgyhogy végre azt is el tudtam végezni. Négy szakágban való érintettségem okán az eltelt 14 évben 12 FEI képzésen vettem részt, illetve az elmúlt öt évben tíz FEI képzést vezettem lovastusában.
A díjugratásban és díjlovaglásban igazából csak azért akartam alaposabban elmélyedni, hogy a lovastusában tudjam majd használni a másik két szakágban szerezett tapasztalatokat. Aztán ennél kicsit jobban belesodródtam mindkét szakág életébe. Ha az olimpiai munka lehetőségét nézem, akkor nagyon hasznosnak bizonyult később, hogy mindhárom olimpiai szakágban steward vagyok, mert az olimpiákra való válogatás során ez kétségtelen előnyt jelent. A szervezők szívesebben utaztatnak a helyszínre olyanokat, akiket nem csak egy, hanem több versenyen tudnak alkalmazni, illetve akiknek átfogóbb képük van a három lovassportról.
Mindezek ellenére ez az előélet még nem feltétlenül jelentette azt, hogy én olimpiákon fogok dolgozni.
A lovassportban végzett munkáimtól független, de a jövő szempontjából fontos lépés volt, hogy egyetemi tanulmányaim befejezését követően elnyertem egy kutatói ösztöndíjat, így két évig élhettem Japánban, ahol mezőgazdasági minták roncsolásmentes analízisével foglalkoztam a Kobei Egyetemen – előtte is ezzel foglalkoztam a hétköznapokban, illetve ma is ez a „rendes” munkám. Japánból természetesen csak a hazai versenyek szervezésében tudtam segíteni, a helyszíni lebonyolításból kimaradtam, illetve stewardként sem tudtam dolgozni.
Az ösztöndíjam lejárta előtt volt egy nemzetközi lovastusaverseny éppen Kobe mellett, Mikiben. Fogtam magam és elbuszoztam oda, ahol aztán megismerkedtem a végtelenül kedves helyiekkel. Aztán kiderült, hogy Tokió lesz a 2020-as olimpia rendezője, akiket pedig Mikiben megismertem, később az olimpia szervezésében is komoly szerepet kaptak. Hazaköltözésemet követően is többször visszahívtak Japánba kisebb-nagyobb versenyekre.
Rendszeresen dolgoztam az olimpiai szakágak itthoni nemzetközi versenyein, az osztrák nemzetközi lovastusaversenyeken, illetve Luhmühlenben az 5*-os versenyen és ugyanott a felnőtt Európa-bajnokságon. Emellett zajlott az élet a többi szakágban is, dolgoztam díjlovas és díjugrató Európa-bajnokságon, továbbá Tryonban a Lovas Világjátékokon. Hihetetlen, de 2019-ben már elmondhattam, hogy minden kontinensen dolgoztam stewardként – rengeteg helyen jártam, nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba.
Japán kötődésem a FEI lausanne-i központjában dolgozók egy része számára is ismert volt. Egyészt biztos, hogy a Japánnal ápolt kapcsolataim is komoly szerepet játszottak abban, hogy a tokiói olimpián helyettes vezető stewardnak kértek fel. Nagyszerű lehetőség volt Helen Christie és kollégái mellett dolgozni, megtanulni, hogyan kezelhetők kényes helyzetek, hogyan irányítható egy nagylétszámú steward csapat, hogyan kell a rendezővel és a nemzetek képviselőivel hatékonyan együttműködni, egyáltalán: hogy áll össze a világ legrangosabb versenye a háttérben, a színfalak mögött.
Ezt követően helyettes vezető steward lettem volna a 2021-es FEI Lovastusa Európa-bajnokságon is a svájci Avenches-ban, azonban vezetőnk nem tudott részt venni a versenyen, így a helyszínre már vezető stewardként érkeztem – ez volt az első olyan FEI bajnokság, ahol vezetőként kellett helytállnom. A következő évben a római lovastusa világbajnokságon a steward csapat tagja voltam. Azt követően az olasz rendező és a FEI felkért a 2023-as ifjúsági és fiatal lovas Európa-bajnokság vezető stewardjának. 2023 elején az Ázsiai Lovas Szövetség és a FEI vezetése pedig azzal keresett meg, hogy lássam el az overall chief steward feladatkört az idei Ázsiai Játékokon. Ez volt életem eddigi legnagyobb kihívása. Egyrészt nagyon érdekes klimatikus és szervezési környezetben került megrendezésre a verseny (Hangzhou, Kína), másrészt a három szakág vezető stewardjainak munkáját kellett összefognom, összehangolnom. Három szakág rendezőivel, hivatalos személyeivel, lovasaival, edzőivel, lóápolóival dolgoztam együtt heteken keresztül, nap mint nap. Elképesztően érdekes, ám nagyon megterhelő, gyakran konfliktusoktól sem mentes feladat volt, amiből rengeteget tanultam.
Az Ázsiai Játékok végén kaptam a kérdést a FEI vezetőségétől, hogy hajlandó volnék-e elvállalni a lovastusa vezető steward pozíciót Párizsban. Se köpni, se nyelni nem tudtam. Két nappal később igent mondtam, a FEI Bureau pedig nemsokkal később jóváhagyta az előterjesztést, így október közepén megkaptam a hivatalos felkérést is.
Ha a lovaktól független munkám révén nem jutok ki Japánba, vagy ha nem épp Tokióban rendezik az olimpiát, nagy valószínűség szerint nem kerültem volna be a 2020-as olimpia csapatába sem, és így az Ázsiai Játékok és a párizsi kinevezés is elkerült volna. Szerencsés vagyok, hogy így összejöttek a dolgok.
Hogyan választják ki a FEI szakembereket az Olimpiára?
Az olimpiákra, a világ- és Európa-bajnokságokra a FEI vezetése választja ki a hivatalos személyeket, egyeztetve a szervező bizottságokkal. Számos feltétel alapján mérlegelnek: az előélet, a tapasztalat, a többi szakágban betöltött szerep, a csapatban és nemzetközi környezetben végzett munkák eredményessége, a különböző helyekről érkező visszajelzések.
Ez nem mindig jelenti azt, hogy a világ legjobbjai dolgoznak ezeken a versenyeken – ahogy azt az én példám is mutatja. Számos, nálam sokkal tapasztaltabb és hozzáértőbb steward van a világon, ehhez kétség nem fér. Az összes paramétert figyelembe véve kerülhettem a potenciális jelöltek közé. Visszanézve természetesen én is látom, hogy az egyes funkciókba való kinevezéseim révén hogyan jutottam el odáig, hogy bekerülhessek abba a körbe, akikre ez a feladat rábízható, de amíg a konkrét felkéréssel nem találtak meg, addig eszembe se jutott, hogy én valaha vezető steward leszek egy olimpián.
Talán nehéz elhinni, de sosem jelentkeztem sehova stewardnak. A felkérések, a kinevezések megtaláltak, elértek. Önkéntes segítőnek (volunteer) jelentkeztem korábban, így voltam 2004-ben Athénban, és 2012-ben Londonban. Először csak kapunyitogatóként a központi stadion környékén, utána doppingasszisztensként. Azok jelentkezésen és önkéntesek válogatásán alapuló rendszerek voltak. Nemzetek Díja versenyekre még a rendező hívja meg a stewardokat, a FEI által felügyelt játékokra és bajnokságokra a FEI hivatalos személyeket, így a FEI stewardokat is, a FEI vezetése a korábbi munkatapasztalatok és visszajelzések alapján válogatja össze, figyelve a nemek és földrészek egységes reprezentáltságára.
Mennyiben lesz más az Olimpia, mint azok a kisebb versenyek, ahol rendszeresen steward vagy? Pontosan milyen feladataid lesznek?
A kisebb versenyeken nem a felügyelet, az ellenőrzés az elsődleges, hanem a segítés. Ott gyakran olyan feladatot is ellátunk stewardként, ami alapvetően nem steward feladat, például a startlista követése és lovasok szólítása, istállórend felügyelete, érkeztetés. Ezekre az olimpián természetesen külön személyzet ügyel majd, nekünk csak együtt kell működni velük. Az olimpián hatalmas rendezői gárda és önkéntesek, valamint teljes csapatmenedzsment segíti a lovasokat. Természetesen a stewardok továbbra is segítenek, amiben tudnak és amiben lehet, de nagyon nagy szerepet kap az ellenőrzés.
Normál versenyeken a melegítőpálya felügyelete van előtérben, minden másra általában csak esetlegesen jut idő. Az olimpián a teljes háttérmunka felügyeletét meg kell oldani. Egyedül az istállóban nincsenek állandó felügyelet alatt a lovak, viszont ott is éjjel-nappal jelen vannak a stewardok, de természetesen nem állunk ott minden ló mellett, vagy minden istálló ajtajában. Az alaposan megtervezett és szigorúan betartott napirend szerinti legeltetés, futószárazás, vagy bármilyen edzés alatt pedig állandóan figyelni kell a lovakat, a lóápolók, lovasok, edzők munkáját a szabályok betartása és betartatása érdekében. Sportszerűség és állatjólét, ez a két fő vezérelv, amit minden olimpiai résztvevőnek követnie kell.
Az olimpián dolgozni a hangulat miatt is más, de a feladatok és a felelősség miatt is. A Lovas Világjátékok volt még hasonlóan összetett – sok szakág együtt, rengeteg néző –, de a különálló világbajnokság 2022-ben már inkább hasonlított a kontinentális bajnokságokhoz, csak értelemszerűen nagyobb volt.
Az olimpia mérete, komplexitása és szervezettsége egyedülálló. Mindig hatalmas csapat dolgozik a háttérben minden részleten. A lovasok és segítőik legnagyobb része szintén nagyon felkészült, ugyanakkor mégis nagyon elveszett, vagy éppen nagyon trükkös tud lenni, vagy a stressz miatti zavarodottság, vagy a minden áron győzni akarás okán. Egy kisebb versenyen induló amatőr vagy kezdő lovas sokszor szintén úgy éli meg egy-egy versenyét, mint a világ legnagyobb teljesítményét, ami adott helyzetben, adott személy számára nyilván így is van. Az olimpián ez fokozottan így van. A legrutinosabb lovasok és csapatok is hatalmas nyomás alatt vannak, az idegek sokszor pattanásig feszülnek. A tét hatalmas, nagyon erős a csapatszellem, a csapatverseny kiemelten fontos, az egyéni küzdelmek szintén nagyon kemények.
Mindig megvan annak az esélye, hogy hibázunk. Az ember nem tud mindent tökéletesen, elnézünk valamit, rosszul tudunk egy szabályt stb. Ez mindig kínos, és mindig frusztrálóan hat az ember teljesítményére a hibázás lehetőségének tudata, hogy ez egy évekig keményen készülő sportoló teljesítményét befolyásolhatja. Mindez nyomasztó tud lenni kisebb versenyek esetén is, de az olimpián ez nagyon nagy teher. A háttérben dolgozunk, néha mégis úgy tűnik, mintha mi „dirigálnánk”, de a feladatunk elsősorban a segítés, a támogatás. Nem főnökök vagyunk, hanem szolgák. A sportot, a sportolókat szolgáljuk. És ha pont az olimpián nem sikerül ezt a feladatot tökéletesen ellátni, akkor az nagyon rossz tud lenni. Ezért a bajnokságokon a szokásos szakmai felkészültségen túl nagyon fontos szerepet kap a stressz- és konfliktuskezelés, mind a steward csapaton belül, mind a sport egyes szereplői (csapatok, lovasok, edzők stb.) között.
Vezetőként pedig az lesz az extra kihívás, hogy naponta kell csapatvezetői értekezleteken megjelenni, egyeztetni, a többi szakágbeli kollégákkal egyeztetni a tréningpályák használatáról. Az olimpián nagyon sok területen kell jelen lennie a steward csapatnak, ennek megfelelően nagyon sokan leszünk a világ minden tájáról, ami kommunikáció és munkaszervezés szempontjából is kihívást jelent. A mi versenyünk alatt kb. 30 steward munkáját kell majd megtervezni és koordinálni, pihenőiket, étkezésüket, utaztatásukat szervezni, mindamellett, hogy a különböző, sporttal kapcsolatos ügyeket intézzük. Ez egy hagyományos, kisebb versenyen, de akár egy Európa-bajnokságon, ahol maximum 8-10 steward van, nem akkora kihívás, mint az olimpián.
Az olimpiát megelőzően lesznek további meetingek, képzések, próbaversenyek a stewardok számára?
Online vezetői értekezletek voltak és lesznek. Helyszíni látogatás is tervben van, de részleteket még nem árultak el. Az olimpiára beválogatott stewardoknak külön képzés nem lesz. Próbaverseny sem lesz, a helyszín az olimpiára fog majd elkészülni. Nagyon speciális helyen, a versailles-i kastély parkjában lesznek a lovasversenyek, ezért nem volt lehetőség korábban előkészíteni a helyszínt úgy, ahogy tették például Londonban. A rendezők viszont nagyon rutinosak, így a szervezéssel és lebonyolítással nem lehetnek bajok. Ugyanez mondható el a stewardokról is – a csapat nagy része várhatóan olyan lesz, aki már bizonyított korábbi játékokon és bajnokságokon. Egyébként a stewardok listája még nem ismert, csak a vezetők vannak kijelölve.
Mettől meddig tartózkodsz majd kint a helyszínen?
Ezt még nem tudom pontosan. Mindenképpen a lovak érkezése előtt fogom kezdeni a munkát a helyszínen. A lovastusa lesz az első a három szakág közül. Azt sem tudom még, hogy a másik két szakágban számítanak-e majd rám a csapatban, vagy inkább hazaküldenek pihenni – azt hiszem, most ez lenne a legjobb. Tokióban a lovastusa mellett dolgoztam tagként a másik két szakágban is, és a végére nagyon kimerültem. Most a vezetői feladatok után azt hiszem, a pihenés lehetőségének örülnék a legjobban, még ha le is maradok majd a legnagyobb durranásról, a díjugrató döntőről.
Készítesz majd beszámolót a lovastusa rajongói számára?
Erre az olimpiai alatt biztosan nem lesz lehetőségem, mert örülni fogok, ha aludni lesz időm, másrészt vezető hivatalos személyként nem kommentálhatom az eseményeket. A végén szeretnék majd élménybeszámolót írni, de szerintem a lovastusa rajongói, természetesen magamat is beleértve, egy másik beszámolóra jobban fognak majd vágyni akkor, hiszen 1996 óta nem volt magyar induló olimpián, most pedig előreláthatólag lesz, mivel Kaizinger Balázs a szezon vége előtt egy hónappal (de már az európai szezon végén) kvótaszerző helyen áll – amihez ezúton is szívből gratulálok!
