Skóciából jelentkezünk!
Lovas családba született, de csak 11 éves kora környékén kezdett el rendesen lovagolni. Szülei, Fáró Mirella és Schaller Gábor voltak az edzői.
Military pályafutása során a Magyar Póni Klub Szövetség színeiben versenyzett. Három Ifjúsági Európa-bajnokságon vett részt, Ígérettel és Mayennel. 2008-ban Ígérettel ifjúsági, 2010-ben Mayennel ifjúsági és felnőtt magyar bajnok. A 2014-es szezonban a világ egyik legjobb military lovasánál, William Fox-Pittnél dolgozott, 2015 októbere óta pedig Skóciában él és dolgozik. Beszélgetőtársam ezúttal Schaller Eszter.
Annyit tudok, hogy az Egyesült Királyságban élsz. Azon belül hol? És mióta vagy ott?
Skóciában élek, egy Kelso nevű kisváros mellett, az angol határtól körülbelül fél órára. Öt éve dolgozom itt egy kis magán istállóban. Általában 10-15 ló van, amiből 3 az enyém. Vegyes az állomány: fiatal military lovak belovaglásra, hobbi lovak, vadász lovak és pár nyugdíjas. Rajtam kívül még egy beosztott van, aki tanulóként van itt a lovával együtt. Munka mellett levelezőn egyetemre járok, környezetvédelmi szakon. Korábban egy évet dolgoztam Fox-Pittnél Dél-Angliában.
Milyen a lovas élet és úgy általában az élet Skóciában?
A lovas élet nagyon aktív, de Angliához képest viszonylag nagy távolságokat kell megtenni ahhoz, hogy eljuss egy versenyre. Például egy egynapos military versenyre van, hogy 6 óra az út oda vissza. Az azt jelenti, hogy ha reggel tízkor díjlovagolok, és előtte még terepet kell nézni, akkor legkésőbb fél 5 körül el kell indulni. Angliában több verseny van, így nem kell ennyit vezetni. Ezen kívül rengeteg lehetőség van fejlődni, edzésekre és edzőtáborokba járni. Nagyon sok lovas van a környéken, így a társaság összetartó, mindenki mindenkit ismer.
A nem lovas élet hasonlóan aktív, mindig van mit csinálni, ugyanakkor én azt tapasztalom, hogy az atmoszféra nagyon nyugodt. Az emberek barátságosak és rengeteg bizarr szokással, hagyománnyal vannak megáldva.
Mik azok a bizarr szokások?
A kedvencem az, hogy szinte lehetetlen itt elmenni bulizni anélkül, hogy az ember valami verekedésnek lenne szemtanúja. Például egy hozzánk közeli városban bulik után, amíg mindenki a taxira vár, sokszor tör ki valamilyen balhé… Rendőrök helyett nyugdíjasok állnak ki nyalókával teli hasitasival ellátva, és ha valaki egy picit is elkezd hőbörögni, azonnal ott terem egy nyugdíjas, és a kezébe nyom egy nyalókát. Meglepően módon ez a módszer működik.
Nyaranta itt a határvidéken 25 város választ egy fiút, aki képviselni fogja a települést. A 13. századból származó hagyomány szerint ők elindulnak a városközpontból a többi vállalkozó szellemű városlakóval (ők többnyire bérelt lovakon), és körbelovagolják a település határait. Iszonyat mennyiségű alkohol fogy, és nem elvárás, hogy a résztvevők tudjanak lovagolni. Többnyire mindenki túléli ezt a bevetést, bár azt nem tudom, hogy hogyan.
Amikor 2014-ben kimentél, William Fox-Pitt 2002, 2009 és 2010 után negyedik alkalommal érdemelte ki a világ legjobb lovastusa lovasa címet. Milyen volt egy élő legendánál dolgozni?
Fox-Pittnél az élet nagyon stresszes volt, rendkívül sokat kellett dolgozni. A stressz forrása az óriási nyomás volt, hogy tovább tudjuk produkálni az eredményeket. 20-30 ló volt az istállóban, ellátásuknak tökéletesnek kellett lennie. Az alap elképzelés náluk az, hogy minél elégedettebb a ló, minél inkább lóként van kezelve, annál nagyobb eséllyel fog jó eredményeket elérni. Nagyon sokat járnak karámba, terepre, és a boxelosztás mögött gondos tervezés van. Semmi sincsen a véletlenre bízva. Nekünk például minden este fel kellett jegyeznünk, hogy mentek a lovak, akiket aznap lelovagoltunk. Milyen érzést adtak mikor elkezdtünk dolgozni, min kellett javítani, hogy értük azt el, és végül sikerült-e megoldani a problémát.
Maga a munka stresszes volt, de cserébe rengeteget tanultunk Fox-Pittől és a lóápolójától. 4 éves csikótól 4 csillagos lóig volt minden nála, így a kiképzés minden szintjébe beleláttunk. Heten dolgoztunk ott abban az évben, és igazán nagy szerencsénk volt a csapattal. Mindenki azért volt ott, hogy fejlődjön és folyamatosan száz százalékot nyújtott. Fox-Pittet nagy tisztelet övezte, elhivatottságát és fegyelmét szerintem mindannyian tovább vittük magunkkal.
A munkával járó nyomástól eltekintve a légkör iszonyatosan jó volt, nagyon szerettem a lovakat, a csapatot, és imádtam Dorsetben élni.
Említetted, hogy most egyetemre jársz. Milyen az egyetem? Milyenek az órák, a képzés minősége? Milyen gyakran kell bemenned az egyetemre?
Az Open University felnőttoktatásra lett kiépítve, így nagyon rugalmas. Évente egy vagy két modult lehet felvenni, attól függően, hogy mennyi időt tud az ember rászánni a tanulásra. Az előadásokon részt lehet venni személyesen (körülbelül havonta egyszer), de ez nem kötelező, hiszen ezek online is elérhetőek. A hozzám legközelebb eső helyszín Edinburghban van, csupán egy óra autóval. A könyveket a modul kezdete előtt postán elküldik, és hozzáférést kapunk az online anyaghoz és az online könyvtárhoz. Egy-egy tanár körülbelül 20 diákért felelős, így nincsenek túlterhelve, rendkívül segítőkészek és bármikor elérhetőek telefonon, vagy emailben, ha kérdésünk van az anyaggal kapcsolatban. Az Open Universitynél magasabb százalékokat kell elérni, hogy az online megszerzett diplomának ugyanolyan súlya legyen, mint egy nappali egyetemen megszerzettnek. Egy átlag nappali szakon 70% felett van az ötös, míg itt 85%-ot kell elérni.
Az egyetem eleve tervben volt, azért mentél ki oda, vagy miközben Fox-Pittnél voltál, jött az ötlet, hogy csinálj ott mást is a munka mellett?
Az egyetem nem volt alapból tervben. Eltelt 5 év azután, hogy a pszichológiát otthagytam és úgy éreztem, hogy eljött az ideje, hogy újra elkezdjek tanulni. Mikor rátaláltam erre a szakra, alig akartam elhinni. Mindig érdekelt a környezetvédelem, de társadalomtudományos megközelítésből szerettem volna tanulni. Ez a szak a természettudományos háttéren kívül azt is boncolgatja, hogy miért így alakult ki a modern társadalom, kinek az érdeke, hogy továbbra is vitatott téma legyen a klímaváltozás, és miért nem fenntartható a jelenlegi fejlődés.
Hogyan érint a koronavírus-járvány, mennyiben változott meg az életed? Hogy viseli ott a hétköznapi ember és a lovas a megváltozott helyzetet?
Már 2 hónapja teljes karanténban vagyunk, szóval a hét fénypontja a heti egyszeri túra a boltba. Nálam munka szempontjából csak annyi a különbség, hogy nincsenek versenyek, illetve nem szabad lovat szállítani, hacsak nincs valamilyen vészhelyzet. Én szerencsés vagyok, mert ugyanúgy tudok tovább dolgozni itthon a lovakkal. Van lehetőség terepre járni és terepet ugratni is. A bezártság már kezd kicsit sok lenni, de úgy néz ki, hogy lassan elkezdik feloldani a korlátozásokat. Mivel nagyon sok beteg van az országban, ez elég hosszú folyamat lesz, például legkorábban júliusra tervezik az éttermek nyitását (ha addig minden a terv szerint halad).
Szerintem egyre nehezebben viseli mindenki a karantént, főleg úgy nehéz megfékezni a skótokat/angolokat, ha véletlenül kisüt a nap. Nagyon meleg tavaszunk volt, így mindenki menne a tengerpartra, de mindent egybevetve szerintem az emberek többsége komolyan vette a korlátozásokat, és most már csak reménykednünk kell, hogy kordában tudják tartani a megbetegedéseket.
A lovasok dolga nem volt könnyű, hiszen a versenyzőknek el kellett dönteni, hogy munkában tartják-e a lovaikat. Vannak, akik reménykedve abban, hogy a szezon második felében már zárt kapuk mögött lehet versenyezni, tovább dolgoztak lovaikkal, de sokan leszedték a vasakat és kitették legelőre őket. A héten Burghleyt is lemondták, szóval eléggé úgy fest, hogy idén már nem lesznek versenyek.
A britek amúgy is szeretnek az időjárásról beszélni – a rossz nyelvek szerint másról nem is tudnak. Több hónap tavaszi szárazság után már én is ide jutottam. Milyen ott az időjárás? Mondtad, hogy meleg volt. De ez mennyire baj a mezőgazdaságnak? Itt kb. 3 hónapja nem volt érdemi csapadék (megjegyzés: a levélváltás óta naponta esik). Tavaly Németországban is komoly krízis volt, mert a rengeteg lovat tartó északi régiókban szinte semmi széna nem volt. Felétek mi a helyzet?
Hasonló a helyzet itt is, egész télen szakadt az eső, óriási áradások voltak. Egyszer csak az felszáradt, és azóta gyakorlatilag nulla csapadék van. A mezőgazdászok várják az esőt, nem nő semmi rendesen. Normál esetben legalább heti kétszer lenne egy jó zuhé, de egyre szélsőségesebb az időjárás, vagy hetekig nem áll el, vagy hetekig nem esik, és ez nem teljesen normális.
Akarsz maradni, vagy ha a sulinak vége, jönnél haza?
Sokszor van honvágyam, ugyanakkor nagyon szeretek itt élni. Szeretnék olyan munkát találni, ami nem köt helyhez teljesen, és több időt tudnék otthon tölteni. Bettle csikója most két éves, és ha minden jól megy, mire végzek a sulival, pont elég idős lesz, hogy elkezdjek vele versenyezni. Most ez a terv, de mint tudjuk, ez még rengeteget változhat.
Köszönöm a beszélgetés, további sok sikert kívánok!
Bázár György
