Sajnos a közelmúltban két kiváló lovastusázónk is elhunyt. Ezúton is szeretnénk megemlékezni róluk. Vígh Bélától Pruttkay Zoltán szavaival, Oláh Mihály egykori olimpikontól pedig Tuska Pál által összeállított cikksorozattal búcsúzunk.
Kedves Barátaim!
Szomorú szívvel tudatom, hogy az elmúlt héten eltávozott közülünk Vígh Béla lovas barátunk valamikori válogatott military és dijugrató lovas.
Az 1964-ben Budapesten megrendezett Ifjúsági Európa Bajnokságon szereplő magyar csapat utolsó lovasa. A versenyen a csapat az előkelő lV. helyen végzett. 1969-1972 között a müncheni olimpiára készülő military válogatott keret tagja volt.
Emlékét megőrizve búcsúzom valamikori Bp. Honvéd lovas klub lovasától és az Öttusa Szakosztályedzőjétől.
Emlékedet meg őrizzük.
Nyugodj békében!
A képen egy halasi versenyen Hókával látható.
Oláh Mihály a moszkvai Olimpia 4. helyezett csapat tagja itt hagyott bennünket. Emlékezzünk MISI bácsira egy korabeli sajtó összeállítással!!
Emlékezni fogunk Rád Mihály!!!!
OLÁH MIHÁLY (1944, Tiszacsege)
1980, Népsport
…napbarnított arc, mokány termet, széles vállak, kicsit görbe lábak – oláh Mihály nem tagadhatná le, hogy lovasember.
Az olimpiai csapat legidősebb tagja, régen és messziről indult. Tiszacsegén született, a Hortobágyon, Debrecenben lovagolt, s hat éve került az ország másik részébe, Enyingre. Az elmúlt 17 év alatt sok minden megváltozott az életében, lószeretete azonban változatlan.
A sáripusztai méntelepen lakik feleségével és három gyerekével. A lovaglás miatt nagyon sok mindenről lemond, mert a ló nem autó, hogy néhány napra félre lehessen tenni.
– Szép a tereplovaglás napsütésben, virágos mezőn, de én sárban, esőben is szeretem csinálni. Persze, ebben a játékban az a legjobb, hogy ketten csináljuk. Adóssal négy éve dolgozom együtt. Erős fizikumú, jó szándékú. Vagány is, de egy hibája van, nagyon vidám ló, mindig a komiszságon, a játékon töri a fejét, pedig már nyolc éves. Terepen nem túl gyors, de kitartó, s ha megkomolyodna, díjlovaglásban is jobb lehetne. Remélem, az olimpián tisztességesen viselkedik majd. Nem hajtom nagyon, az erejét jól be kell osztani, hogy végig bírja. Mert ha elfáradt a ló, akkor megáll, kitör az akadály előtt, nekünk pedig éppen ezt nem szabad tennünk. Végig kell menni, mert ha nem, akkor ismét csak mostohagyerekek leszünk a sportágban.
2005 Pegazus
A Hortobágyi állami gazdaságban kezdtem lovagolni 1964-ben, Németh Dezső kezei alatt. A militaryba 1974-ben Sáripusztán kapcsolódtam be. A moszkvai olimpiára három lóval készültem, Adóssal, Sobri jóskával és a Mezőhegyesről kapott Diánával. A három közül a legjobban szereplő lovammal, Adóssal kerültem be az utazó csapatba. Az edzőtáborban lovainkkal az előre kidolgozott edzéstervnek megfelelően sokat dolgoztunk. Sajnos a kiutazás előtt mintegy két héttel otthon Sáripusztán, egy típusugrásnál megállt a ló, melyet az olimpiáig nem felejtett el és ott bekövetkezett a végzetes hiba, így a terepen kizártak.
Díjlovaglásban – amitől itthon tartottam –a magyar csapatból én szerepeltem a legjobban és a 14. helyen végeztem. Sajnos díjugratásban nem indultam, mert a terepen kizárásra kerültem. Mai tapasztalatommal úgy gondolom, hogy sokkal eredményesebben szerepelhettünk volna, ha a felkészülést nem 1980 kora tavaszán kezdjük el, hanem legalább egy évvel korábban, mivel a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a lovaknak nem sikerült megfelelő rutint szerezniük.
1982-ben az o.t.á.F. Szalkszentmártoni telepére kerültem korábbi vezetőm, Herczog Emil ajánlására, ott egy fiatal ménnel kezdtem dolgozni, Martalóccal, de sajnos az átszervezésekből kifolyólag nem tudtunk magasabb szinten versenyezni vele. A telep megszűnését követően, 1995-től külföldön, Olaszországban, Németországban dolgoztam.
2002 januárjában Némedi István hívott Üllőre, a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Karának Dóra-majori tangazdaságába, ahol a mai napig lovakkal foglalkozom. Az idei évtől egy fiatal lovon ismét a military szakágban kívánok versenyezni.
2020
Számomra az egész olimpiai felkészülés, a verseny egy csoda, azóta is. Olyan közösségben, amelyben mindenki a sikert akarja, ritkán van az ember. Nagy útmutatást adtak az akkori vezetők nekem, amely végig befolyásolta a további életemet. A mostani lovasoknak is azt tudom ajánlani, hogy tűzzenek ki célokat maguk elé! Kemény, kitartó, következetes munkával, megfelelő szakmai alázattal mindenki képes a csodákra. Mert nekünk Moszkva akkor az volt!
Oláh Mihály temetése 2023. február 17.-én pénteken, 13:30-kor lesz a szalkszentmártoni temetőben.
2022. Kiskunhalas Lovas Olimpikonok I. találkozója.
Középen Oláh Mihály.
(balról: Juhász Tibor, Szotyori Nagy Kristóf, dr Jármy Miklós Lovasszövetség elnökségi
tagjai, Oláh Mihály, Horváth Zoltán, Cseresnyés László, Balogh István, Varró József,
Krucsó Ferenc. Moszkvai Olimpia lovas résztvevői.)
